EN 407:2004

Védőkesztyűk termikus kockázatok (hő és/vagy tűz) ellen

Ez a szabvány megszabja a hő- és/vagy tűzvédelmet biztosító védőkesztyűkkel szembeni követelményeket és a vonatkozó tesztelési módszereket. A piktogram mellett feltüntetett számok a kesztyű teljesítményét mutatják a szabvány egyes tesztjeire vonatkozóan. Minél nagyobb a szám, annál jobb a teljesítményszint.

1. AZ ANYAG ÉGÉSI TULAJDONSÁGAI

Ez a teszt a gyulladási időt, valamint a gyulladás utáni izzás vagy égés időtartamát méri. Ha a varrás 15 másodperces gyújtási idő alatt elenged, a kesztyű nem felelt meg a teszten.

2. KONTAKT HŐ

A kesztyűt +100 °C és +500 °C hőmérsékletnek teszik ki. Ezt következően mérik, hogy a kesztyű belső oldala mennyi idő alatt melegszik 10 Celsius-fokot a kiindulási hőmérsékletéhez (kb. 25 °C-hoz) képest. A kesztyű akkor kaphat jóváhagyást, ha a belsejében legalább 15 másodpercig nem emelkedik a hőmérséklet 10 °C-nál nagyobb mértékben.

3. KONVEKTÍV HŐ

A teszt azt vizsgálja, hogy mennyi idő alatt emelkedik a gázárammal (80 kW/m2) hevített kesztyű belső hőmérséklete 24 Celsius-fokkal.

4. SUGÁRZÓ HŐ

A teszt a 2,5 kW / m2 hőáteresztéshez szükséges átlagos időtartamot vizsgálja.

5. OLVADT FÉMCSEPPEK

A teszt az olvadt fémcseppek azon számát vizsgálja, amelynél 40 Celsius-fokkal növekszik a kesztyű anyaga és a kéz bőrfelülete közti hőmérséklet-különbség.

6. NAGY MENNYISÉGŰ OLVADT FÉM

A kesztyű anyagának másik oldalára PVC-fóliát helyeznek. Ezután olvadt vasat öntenek az anyagra. A mérés azt vizsgálja, hogy hány gramm olvadt vas szükséges a PVC-fólia károsodásához.